A vállalkozó hétköznapjai

0
1001
A vállalkozó hétköznapjai

Vállalkozónak lenni nem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolják és, mint amilyennek sokszor kívülről látszik. Amikor kiléptem az alkalmazotti világból és eldöntöttem, hogy a saját lábamra állok, én sem tudtam, mi vár rám pontosan, csak abban voltam biztos, hogy jó döntést hoztam, bárhogyan is alakuljon a későbbiekben.

Megtettem azt a bizonyos első lépést, amit mindenki más is, aki az élete egy bizonyos szakaszában úgy dönt, eddig és ne tovább. Persze van, aki már nagyon fiatalon elindul ezen az úton, ők szerintem kivételes helyzetben vannak, hiszen valljuk be, az emberek többsége még 30, 40, de akár 60 évesen sem feltétlen tudja, hogy mi is az a terület, szakma, amivel igazán foglalkozni szeretne, ami boldoggá tenné, nemhogy saját vállalkozásba kezdjen már a 20-as éveiben.

Azonban most a múlt helyett, inkább a jelenről beszéljünk! Azt gondolom, egy kívülállónak (főleg, ha alkalmazottként tölti a hétköznapokat) nehéz lehet elképzelni, hogyan is telnek egy vállalkozó mindennapjai, így ebben a bejegyzésben ehhez szeretnék némi támpontot és tanácsot adni:

Sok tanulmány szól arról, hogy a sikeres emberek korán kelnek és bár ez természetesen nem törvényszerű, elég csak abba belegondolnunk, hogy egy korai ébredéssel máris nyerünk néhány órát a napunkból.

 

Én is próbálok korán, ha lehet már 6 előtt felkelni, de ez persze nem mindig sikerül. Leginkább akkor nem, ha mondjuk este talál meg az ihlet és még éjfél előtt sem tudom sem az agyam, sem a laptopom kikapcsolni. Ilyenkor kicsit nehezebben indul a következő nap reggele is. Azonban, ami miatt én különösen szeretem a reggeleket az az, hogy olyankor csend van, 2-3 órán keresztül biztos, hogy nem zavar senki, nem csörög a telefonom, nem jönnek az értesítések és így ebben a nyugalomban lehet frissen és kreatívan gondolkodni – csak az első kávém legyen velem.

 

Photo by Thomas Drouault on Unsplash

Ezután jöhetnek a találkozók. Ezeket igyekszem már fél 9-9-től leszervezni, hogy minél kevésbé törje ketté a napot, viszont fix menetrend híján előfordul, hogy akár 7 találkozóm is van egy adott nap. Így a tapasztalataim alapján a következőket tanácsolom:

  • Az időnk a legdrágább erőforrásunk. Azonban ezt csak akkor vesszük észre igazán, amikor elkezdjük terhelni magunkat, bevállalunk minden feladatot és a végén azt érezzük, hogy 48 óra sem lenne elég egy napból. Figyeljünk oda az időbeosztásunkra, a terhelhetőségünkre, hiszen nem a végkimerülés a cél, hanem a hatékony munkavégzés.
  • Priorizáljunk. Próbáljuk meg a legfontosabb dolgokkal kezdeni és napi 3-4-nél több fajsúlyos dologgal lehetőleg ne foglalkozzunk.
  • Gondoljuk át, hogy biztosan szükséges-e a személyes megjelenés vagy megoldható e más eszközökkel is a kapcsolattartás. Talán ez az egyik legnehezebb manapság, nemet mondani egy személyes találkozóra és átterelni skype-ra/telefonra a beszélgetést, hiszen sokan még mindig csak ezt tartják elfogadhatónak. Viszont, ha kiszámoljuk, hogy mennyi időt töltünk utazással, akkor már nem biztos, hogy megéri.
  • Ugyanakkor, ha mégis a személyes találkozó mellett döntünk, legyen eleje és vége. Határozzuk meg pontosan a kezdő és záró időpontokat, például 14:30 – 15:15-ig, ezzel is jelezve a másik félnek, hogy szoros az időbeosztásunk. A határozottság elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeresek legyünk.

Persze lehetetlen 8 órán keresztül folyamatosan koncentrálni, így mindenképp tartsunk szüneteket a megbeszélések között. Ez, ha több időnk van lehet egy edzés is vagy akár csak egy nyugodtan elfogyasztott ebéd. Viszont mivel a hétköznapokban ritkán van megállás, a kisebb holtidőket célszerű felhasználnunk arra, hogy feltöltődjünk. Nekem például az vált be, hogy különböző találkozókat egymáshoz közel, mégis máshova szervezek, ahova gyalog megyek át, így a napközbeni mozgás is garantált és szellemileg is felfrissülve érkezem a következő megbeszélésre.

 

Photo by Joel Filipe on Unsplash

 

És, hogy mi a helyzet a váratlan helyzetekkel?

  1. Meg kell tanulni alkalmazkodni hozzájuk. Az állatvilágban sem feltétlenül a legerősebb faj él túl, hanem az, aki a legjobban tud alkalmazkodni a folyamatosan változó környezethez. Például a most futó Csernobil sorozat kapcsán gondoljunk bele, mindenki azt jelezte előre, hogy a sugárzás miatt évszázadokig nem lesznek élőlények a környéken. Ehhez képest már most, 33 évvel a katasztrófa után újra birtokba vette a természet, az élővilág a területet azáltal, hogy a szervezetük alkalmazkodott az adott körülményekhez.
  2. Kétségbeesés helyett át kell gondolni az összes lehetséges forgatókönyvet és azok alapján meghozni a döntést. Emellett pedig, ami különösen fontos, hogy el kell fogadnunk, nem lesz minden döntésünk jó. Vállalkozóként meg kell tanulni elfogadni a hibázást, a kudarcokat is, mert ez a siker része. Az a fontos, hogy mit tanultunk ezekből a kudarcokból, és hogyan tudunk ezzel tovább menni az úton. Nálam is a mai napig előfordul, hogy eszembe jut, egyszerűbb lenne hagyni az egészet, de ugyanabban a pillanatban az is, miért kezdtem bele és, hogy miért is nem fogom feladni egy-egy nehezebb időszak miatt.
Nem adom fel, mert előttem vannak olyan nemzetközi példák, mentorok, olyan hazai közösség, hasonló vállalkozói szemlélettel rendelkező társaság, valamint az eddig elért saját sikereim is, hogy ennyi inspirációval a zsebemben egyszerűen nincs más választásom, mint haladni tovább az utamon.

 

Azon az úton, amit én magam választottam, amiben szabadnak érzem magam, amiben a tapasztalataim által fejlődhetek, segíthetek másoknak és, aminek köszönhetően az engem motiváló üzleti könyvek mellett ma már az általam írt könyvem is visszanéz rám a könyvespolcomról. Az emlékeztetőm, hogy honnan is jutottam el idáig – és még mennyi minden van előttem.

 

Ha érdekel bővebben a történetem, akkor olvass bele az Alkalmazottból Vállalkozó c. könyvembe!

Ha pedig szeretnél hasonló cikkeket kapni e-mailen hetente 1x, akkor iratkozz fel:

 

Alkalmazottból Vállalkozó

 

 

 

Cover Photo by Carl Heyerdahl on Unsplash

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here