UTAZÁS = KREATIVITÁS

0
1166
utazás kreativitás
Nem tudom Te hogy vagy vele, de én amint felülök egy repülőgépre, a kreativitásom azonnal szárnyalni kezd.
Mondjuk a repüléssel való kapcsolatom nem volt mindig ennyire “felhőtlen”. Ebben sokat köszönhetek Lóránt barátomnak, akivel az elmúlt másfél évben elég sokat utaztunk együtt, és mivel ő pilótának tanul, sokat tudott mesélni a repülők működéséről, arról, hogy miért nem kell félni a turbulenciától, és hogy hogyan készítik például a kávét 10 km-es magasságban. Az első repülésem kereken 10 éve volt, 2008-ban, amikor egy rövid Budapest-Velence járatot gondoltak ki nekem a barátaim. Elsőre furcsa érzés volt, szédültem, tapostam a padlólemezt egy-egy süllyedésnél – mintha az bármit is érne –  végül persze túléltem. Azt ezt követő években “beletörődtem” a sorsomba, mert tudtam, hogy ha el akarok jutni bizonyos helyekre a világban, akkor a repülés elkerülhetetlen. 

Ehhez képest az elmúlt két évben a repülés szerelem lett számomra, ma nekem egyet jelent a szabadsággal, és pont ez a mai London – Budapest utam (amin ez a cikk is íródik valahol Franciaország felett) kereken az idei 50. repülésem és még 2 hónap hátra van az évből…
Amikor kicsit is rossz érzéseim vannak egy-egy felszállás előtt, olyankor csak megnyitom a flightradar-t, és mindig megnyugtat az érzés, hogy ebben a pillanatban is éppen kb. 15000 gép van egyszerre a levegőben. Átlagosan 200-300 utassal számolva ez azt jelenti, hogy egy kisebb országnyi ember folyamatosan a levegőben van. Ezzel szemben évente átlagosan egy nagyobb repülőgép-katasztrófa történik, tehát az esély arra, hogy pont a Te géped fog lezuhanni: 1 a millióhoz…

flightradar hu

Ma már annyira természetesen mozgok a reptereken, mint George Clooney az Egek ura című filmben és olyanokkal szoktam magam szórakoztatni mint például, hogy mérem hány perc alatt tudok átjutni a biztonsági ellenőrzésen 🙂 . Az idei év legjobb befektetése egyertelműen a Priority Pass volt, amivel korlátlanul tudok besétálni a világ összes reptéri lounge-ába, és mivel kizárólag kézipoggyásszal utazom, ezáltal minimalizálom a nagyobb csomagok okozta kényelmetlenségeket és várakozási időket a reptereken.

“Amit mindenki utál a repülésben, a keringetett levegő, a mesterséges világítás, a gépi narancslé és a reptéri várók – nekem mind az otthon melegét jelentik. “ – Egek ura 

Mi az összefüggés az utazás és a kreativitás között?

1. Az utazás során folyamatosan a komfort zónánkon kívül mozgunk.

Amikor éljük a “normális életünket” – persze kinek-mi a normális – olyankor a megszokott keretek között mozgunk, ebben érezzük magunkat biztonságban. Reggel csukott szemmel is lefőzzük a kávét, mert tudjuk hova kell nyúlni csészéért, lemegyünk a pékségbe a szokásos túrós táskáért, ugyanott veszünk újságot, utazunk az ismerős járművel, amiről pontosan tudjuk hol áll meg és merre tart. A velünk szembejövő információ áradatot a nyelv és a helyismeret okán könnyedén dekódoljuk. A mindennapos rutin tevékenységek során azonban alig tornáztatjuk az agyunkat, a megszokások rabjaivá válunk.

Ezzel szemben külföldön eleve úgy indulunk, hogy azonnal valamilyen idegen nyelvet kell használnunk, meg kell értetnünk magunkat és értelmeznünk kell a megszokottól eltérő jeleket, üzeneteket. Még a legátlagosabb művelet elvégzéséhez is “feladatokat” kell megoldanunk. Meg kell találni a szállást, kell venni helyi SIM-kártyát, meg kell kérdezni a kalauzt, hogy biztos jó vonatra szállunk-e miközben folyamatosan új emberek között vagyunk és új ingerek érnek. Minden esetben új szituációkat kell tudni megoldani, ez pedig stimulálja az agyat és a kreativitást.

 

 

View this post on Instagram

 

A post shared by Zoltán Dallos (@zoltan.dallos) on


2. Bár ma már egyre több repülőn van WiFi a fedélzeten, mégis ez jellemzően drága és lassú, így inkább offline módban szoktam maradni a repülés idejére.

Mondjuk szerintem eleve az is egy csoda, hogy 10-11 km magasan egy 800 km/h-val suhanó repülőn internetezünk, néha még ma is felfoghatatlan hogy hol tart a technólogia…

Szóval offline vagyok. Nem csörög a telefon. Nem pittyeg a messenger percenként. Nem ugrik fel az új e-mail értesítés. Csak a hajtómű kellemes zúgását hallom. Emiatt jellemzően a repülési időt szoktam kihasználni olyan feladatokra, amik kreativitást igényelnek, amikben el kell merülni. lyenkor szoktam például cikkeket írni (mint ezt is), videót vágni, vagy egy-egy előadásra felkészülni.

3. A felfedezés inspirál.

Még egy hosszú, 10-12 órás repülés után is, még amikor hulla fáradt vagyok, akkor is úgy érzem, hogy maga az utazás feltöltött energiával. Teljesen más az ablakon kitekintve az Alpok havas csúcsaira révedni, mint a zsúfolt 7-es buszból figyelni a Blaha Lujza téren zajló hétköznapokat.

 

Az emberiségbe bele van kódolva a felfedezés iránti vágy, így jutottunk el 500 éve Amerikába, így léptünk a Holdra, és ennek köszönhetően hódítottuk meg a Föld legmagasabb hegycsúcsait is.
Szerencsére a technika rohamosan fejlődik, és a piaci verseny is az utazóknak kedvez, ma már szinte fillérekből repülhetünk bárhova a világon, ma már nem is értem, hogy az életem első 33 évében ezt a lehetőséget miért nem használtam ki.

 

View this post on Instagram

 

A post shared by Zoltán Dallos (@zoltan.dallos) on

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here