English
“Hogy értsd, egy pohár víz mit érAhhoz hőség kell, ahhoz sivatag kellHogy lásd, egy napod mennyit érNéha látnod kell, Az élet hogyan fogy el”
Ez a Zorán dal részlet jutott eszembe, miközben ma is hideg vízben zuhanyoztam a mi kis szigetünkön, San Andres-en De nézzük a dolgok jó oldalát, a hideg víz jót tesz a keringésnek, felfrissít és energiatakarékos. ?
Na de a lényeg, amit ki akarok ebből hozni, hogy a mai civilizált városi életben mennyire el tudunk kényelmesedni, és mennyire természetessé válik, hogy mindig van meleg vizünk, meg lehet inni a csapvizet, nincs áramkimaradás, és van gigabites internetünk. A mi kis kolumbiai-karibi szigetünkön ezek luxusnak számítanak, de ennek ellenére az emberek mégis boldogan éldegélnek, és valószínűleg kevesebbet stresszelnek és panaszkodnak, mint mi, a pesti dugóban ülve.
San Andres egy háromtagú szigetcsoport része a Karib-tengeren Nicaragua partjaihoz közel, másfél óra repülésre Cartagenától. Kalandos múltja van, a spanyolok fedezték fel, majd tartozott Angliához, a hollandok is szerették volna megkaparintani, a XIX. században Simon Bolivár foglalta el és tette Nagy-Kolumbia részévé, aztán stratégiai okokból az amerikaiak is örültek volna ha Panamához tartozik, de végül az előző évszázad végére megnyugodtak a kedélyek és bár önálló tartományként, de ma is Kolumbia része ez a szigetcsoport.
A kolumbiai körutunk negyedik állomására, San Andres szigetére a helyi VivaAir Colombiával repültünk. A szigetcsoportból San Andresnek van egyedül nemzetközi reptere, ez a legnagyobb sziget, de mégis mindössze 30 km hosszú az az út, ami körbe megkerüli a szigetet.
Eredeti tervünk az volt, hogy kicsit távolabb a turisták által látogatott központi résztől, a sziget középső részen töltünk el három napot és csak a fennmaradó kettőt északon, a Centro-ban, ami sokkal városiasabb a déli partoknál és a reptér is közelebb van a vasárnap reggel Medellinbe induló gépünkhoz.
Az időjárással nem volt szerencsénk, ugyanis – mint utóbb kiderült – az október a legcsapadékosabb hónap itt az évben (bevallom, ennek nem néztünk utána), emiatt az első pár napban nem teljesen azt a képet láttuk a szigetből, amit a Google és az Instagram fotókon találni. Sőt, viharban kifejezetten barátságtalan a düledező házakkal, rendezetlen telkekkel, sziklás partszakasszal és hajóroncsokkal néhány helyen. Pláne akkor, ha az áram is elmegy…
View this post on Instagram
Volt néhány napsütéses óránk, amit ki tudtunk élvezni a Rocky Cay beach-en (kb a sziget közepén található a keleti oldalon), egyesek szerint ez a legszebb partszakasz, viszont a második napunkon végig szakadt az eső, éjszaka elment többször az áram, és mivel gyakorlatilag a semmi közepén voltunk (a legközelebbi étterem is több, mint egy kilóméterre volt), ezért úgy döntöttünk, hogy egy nappal korábban felköltözünk a “városba”. Napsütésben biztos csodaszép ez a környék is, de így viharban, a szobából nézve annyira nem jött be .
San Andres központja már egy egészen más képet mutatott. Rendezettebb partszakasz, éttermek, szolgáltatások, és civilizáció! Tekintettel arra, hogy az egész sziget vámmentes övezetnek számít, a központ tele van parfümériákkal, valamint ékszer és műszaki cikkeket árusító üzletekkel. A hátralévő 2,5 napban már az időnk is jobbra fordult, és mivel a szigeten sehol nincsen normális internet, ezért komolyabb munka helyett kénytelenek voltunk a parton tölteni az időnket.
Meglepő volt számunkra, hogy még az igazán turistaparadicsomnak számító Cartagenahoz képest is magasabbak voltak az árak ezen a mindentől távol eső szigeten. Az omladozó és néhol elhagyatott házak, a kóbor állatok és az apró kunyhók mellett a helyi szupermarketben csak hüledeztünk a termékek árain. Teljesen rejtélyes, hogy a helyi lakosság hogyan engedhet meg magának akár csak egy kisebb bevásárlást is ilyen árszínvonal mellett. Főleg úgy, hogy az utunk során általában a nap nagy részében a ház előtt/mellett üldögélő kolumbiaiakkal találkoztunk.
Utolsó előtti napunkon áthajóztunk a városi stranddal szemközti apró kis Johnny Cay szigetre, ami kb 10 perces hajóúttal közelíthető meg. Van egy all-inclusive csomag 50.000 COP/fő áron, ami 5 különböző programot tartalmaz (tengeri akvárium, hajóroncsok, a tenger 7 árnyalata stb.), és a túra végén ugyanúgy a szigeten köt ki, illetve a sima transzfer 20.000 COP-ért, ami egyenesen a szigetre visz. Mivel aznap a nagy szél miatt a hullámok szinte nagyobbak voltak, mint a kis lélekvesztő ladikunk, ezért utólag örültünk neki, hogy egyenesen a szigetre kértük a jegyünket. 10 perc alatt is tetőtől talpig vizesek lettünk, 2 óra hajókázást ebben az időben nem úsztuk volna meg anélkül hogy viszont lássuk a reggelit és örök búcsút mondjunk a telefonjainknak. A Johnny Cay sziget akkora, hogy 10 perc alatt kényelmesen körbe sétálható, de minden oldalról gyönyörű. Mi egy szűk fél napot töltöttünk el a pálmafák alatt, a kellemesen meleg tengerben őshonos leguánok között.
Vasárnap reggel kisétáltunk a reptérre, ami kb 15 perc kényelmes sétára volt a házunktól, és felültünk a Medellinbe tartó VivaAir gépre, ahol ez a cikk is íródott .
praktikus infók:
-
San Andres szigetére kell egy turista kártyát váltani (ezt a reptéren a beszállásnál a Boarding Gate-nél meg tudjuk venni), az ára 109.000 COP / fő
-
Európai mércével nézve normális internet nincs sehol, egyedül a központban lévő Claro üzlet előtt találtunk egy free hotspotot, ahol néha elérte a sebesség az 5/5 mbit-et is, aminek már nagyon örültünk. Jellemzően max 1/1 mbit található minden kávézóban.
-
jó ebédelős helyek: Di Huk (seafood-streetfood), Kikiriki, TicoTico
-
Johnny Cay szigetre a transzfer :15.000 + 5.000 COP tax (összesen 20.000 COP / fő). Javasolt a CooNative Brothers irodában megvenni a jegyeket a neon sárga-zöld pólós srácoktól. Odaféle 9:30-kor mennek a hajók, visszafelé 13:30, 15:30 vagy 16:30 közül lehet választani. Egy fél napot mindenképp megér.
-
összességében a sziget árai 40-60%-al drágábbank a kolumbiai szárazföldi áraktól
- van egy gyümölcs a szigeten, amit köretként fogyasztanak, krumpli helyett
- a csapvíz nem iható
- általában a szállásokon nincs melegvíz
- szúnyogriasztó legyen nálunk
- lehet bérelni golfautót és robogókat, de mivel eléggé örültek módjára vezetnek, biztoságosabb a négykerekű járművet választani. Ezekkel a kis golfautókkal 2-3 óra alatt meg lehet kerülni a szigetet.
